ESEMÉNYNAPTÁR

December 2019
S M T W T F S
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

szgyf_banner.jpg

Az intézmény az ország keleti határszélén, az ukrán határtól 6 km távolságra helyezkedik el. A körzetközpont Vásárosnaménytól 20 km-re, a megyeszékhelytől 75 km távolságra, Tarpa nagyközség külterületén, a község határát jelző táblától 300 m-re található. A környező településekkel jó minőségű úthálózat köti össze, közvetlen rácsatlakozással a 41-es számú főközlekedési útra. Az otthon személyautóval, vagy helyközi autóbusszal jól megközelíthető.
Az otthon 4 hektáros területen fekszik, melyből 2 hektárt erdő és gondozott park borít, a fennmaradt 2 hektáron a gondozási egység, a lakóotthon, a fejlesztő központ, konyhakert területe helyezkedik el, valamint az intézményhez tartozik a Tarpa, Petőfi út 116. szám alatt található ingatlan, mely külső lakóotthonként szolgál.
A kerítésen kívül a Téb-erdő terül el, amely körbeveszi az otthont, és a tájvédelmi körzet része. Az erdő fokozottan védett fái jó levegőjű, csendes, nyugodt környezetet biztosítanak az intézményben élők számára.

4.1. Az intézmény történeti áttekintése:

A volt Szatmár-Bereg Vármegyei Szociális Felügyelőség munkatársai a Tarpa – Baksa tanyán lévő gróf Károlyi Istvánné féle vadászkastélyt, és a hozzá tartozó melléképületeket látták szociális otthon létesítésére alkalmasnak. Az akkori tarpai községi képviselő testület is támogatta az épület kívánt célra történő felhasználását.
Az építési költségek különböző forrásokból tevődtek össze, mely tartalmazta a vármegye községeinek hozzájárulását 42.055 Ft-ot, valamint Ratkó Anna népjóléti miniszter asszony segélyt 20.000.- Ft értékben.
A létrejövő intézmény felszereléséhez a törvényhatóság nyújtott anyagi támogatást.

A felújítási munkálatok befejezésével a megnyitás ideje 1950. április 30-án történt meg.
A szociális otthon berendezését az „Egy marék toll” gyűjtési akció eredményeként részben sikerült megvalósítani, melynek keretében műsoros előadásokat szerveztek.
Támogatta a berendezést Szatmár-Bereg Vármegye alispánja is, és az 1948 évi Tisza-i árvízkárosultak részére megrendelt igényelő hiánya miatt raktáron maradt hálószobabútorból is jutatott a Népjóléti Minisztérium az otthon berendezésére. A minisztérium a felszerelési költségekhez készpénzzel is hozzájárult.

A tarpai Szociális Otthont 30 férőhellyel nyitották meg. Kezdetben a gondozási tevékenység a beutaltak élelmezésének és ruházatának biztosításából állt, majd fokozatosan a foglalkoztatás, és a gondozottak szabadidejének megszervezése is kezdett kialakulni. Az alkalmazotti létszám ekkor még csak gondnokból, gondozónőből és főnővérből állt. A gondozónő takarítónői munkát is ellátott. Bérmunka vállalásával (zsákfoltozás) jutottak jövedelemhez, melynek fele a munkát végző gondozotté lett, másik része pedig kollektív célra lett felhasználva. A kulturális tevékenységhez először egy rádió állt rendelkezésre, a településen az első televíziót pedig az otthon vásárolta.
 Később kertgazdálkodás és állattartás folyt, mellyel jelentősen javult az ellátottak élelmezése.
A vonatkozó rendeletek alapján az otthon különböző típusú átszervezésére került sor. Így működött gazdálkodó általános otthonként; betegek otthonaként, ahol értelmi fogyatékosok és elmebetegek ellátását végezték, majd 1978-tól középsúlyos értelmi fogyatékosok otthonaként funkcionált.
Jelenleg az 1993. évi III. tv. alapján Ápoló-Gondozó Otthonként működik.

A hatályos jogszabályok által előírt megváltozott igényeknek az épületek nem feleltek meg.
A gondozási épületek alapterülete nem volt elegendő az akkori ellátotti létszámnak megfelelő elhelyezéshez. Az intézményben a vizesblokkok száma is kevés volt, valamint közösségi helyiség is kicsinek bizonyult. Nem álltak rendelkezésre a lakók szakszerű egészségügyi ellátásához a megfelelő tárgyi feltételek (orvosi és betegszoba, egészségügyi helyiség). Az intézmény fűtési rendszere elavult, a konyhaüzem korszerűtlenné vált.
A gondozási tevékenység színvonalának emelését gátolta a zsúfolt elhelyezés, nem volt meg a reális lehetőség az új gondozási formák bevezetésére, a kisebb csoportban történő, korszerű lakóotthoni ellátás feltételeinek megteremtésére.
1999-ben a szakminisztérium támogatásával, címzett pályázat útján megkezdődtek az intézmény rekonstrukciós fejlesztési munkái, melynek keretében sor került 78 férőhelyes új pavilon megépítésére a hozzá kapcsolódó közművekkel együtt, valamint felszerelésére, melynek átadására 2001. januárjában került sor.
A volt kastélyépület teljes rekonstrukciójával 2000-ben lehetővé vált a viszonylag önellátó, jobb képességű fiatal értelmileg sérült lakók lakóotthoni ellátására 14 férőhelyen.
Megvalósult a volt női osztály épületének rekonstrukciója is. Tornaterem, a pedagógiai fejlesztéshez szükséges termek kialakítására került sor a hozzá kapcsolódó öltözőkkel, vizesblokkal együtt.

Az integrált megyei szociális intézményi struktúrák Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, mint fenntartó által történő kialakítására tekintettel, irányítószervi átszervezés keretében 2016. november 01-től a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei „Kikelet” Ápoló–Gondozó Otthon Tarpa, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ápoló–Gondozó Otthon Mándok, és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei „Kék madár” Ápoló–Gondozó Otthon Gacsály intézményeink integrálódtak.
Ezen intézmények Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei „Kikelet” Egyesített Szociális Intézmény néven működnek tovább.